Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Skultéty Tamás: A bécsi orvos

2008.06.08

 

Skultéty Tamás

A bécsi orvos

 
Befordulok a Goldengasse-ba, a Belvedere melletti kis utcába. Ernst, a sofőr fékezett. Máté vette az orvosi táskáját és megjegyezte: „Három hete jártam erre. Akkor már csak a halál beálltát tudtam megállapítani”. Kikecmergett a bécsi szeles éjszakába, és jóízűt szippantott a friss levegőből. Már várták, a kaput egy kővel kitámasztották. Benyomta a lift hívóját, de nem történt semmi. Körülnézett és észrevette a figyelmeztető táblát: a lift átalakítás miatt nem működik. Bosszankodva gyalogolt fel az ötödik emeletre. A lépcsőházban feltűnt a szép Jugendstil-es korlát. Gondolkozott a magyar elnevezésen, s örült, hogy hamar eszébe jutott a szecesszió. Jövőre lesz negyed százada, hogy elment otthonról. Különösen az első tíz év volt nehéz, míg nem mehetett haza. Bécsben is lettek magyar ismerősei, így akcentus nélkül beszélt magyarul, de néha egy-egy szón gondolkodnia kellett. A csöngetésre nyolcvan körüli férfi nyitott ajtót és a hátsó szobába vezette. Áthaladtak a nappalin. Lassan ment a férfi, így körülnézhetett. A falon tájképek, karosszék kék bársonyhuzattal, a televízió előtt tévéfotel lábtartóval. Áporodott szagú szobában feküdt a beteg. Megnézte az asszony pulzusát, aki felriadt az orvos érintésétől. Csak múló rosszullétről volt szó. Megnyugtatta az öregeket. Régebben még gyakran megjegyezték: „Herr Doktor, ugye magyar?” Mára már elsajátította a sajátos bécsi szlenget, de tudta soha nem nézik majd született bécsinek. Innen fiatal nőhöz indultak. A Hunderwasser ház előtt mentek el. Szerette ezt a házat. Nem tudta miért, de a változatos színek gyerekkora karácsonyait juttatták eszébe. Betlehemezni járt ministráns társaival, és amikor a sötét estéből betértek egy-egy paraszt házába, a hó fehérsége után megcsapták a színek: piros alma, s az asztalok színes terítője. Megállt a kocsi a Krieglergasse sarkán. A járdán, a ház előtt fiatal férfi várta. A liftben megtörten mesélte: „Arra ébredtem, hogy a feleségem félrebeszél. Franzot a fiúnkat hívta. Egyre hangosabban kiabált, nem tudtam megnyugtatni”. „Mi történt Franz-cal? Három éve elütötte egy teherautó, mire a mentő a kórházba ért, Franz meghalt”. A lakásba belépve hallotta a nő kiabálását. Az előszobából nyílt a hálószoba ajtaja. Amikor beléptek a szobába, a nő elhallgatott. Az ágy fölötti képen tíz év körüli szőke fiú nevetett a világra. Máté kérdésére a nő nem felelt. Nyugtató injekciót adott be neki. Az éjjeli szekrényen az olvasólámpa gyengén világította a gyönyörű arcot. A tekintete végtelen szenvedésről árulkodott. Amikor kijött a szobából a férfi megmutatta a fiú szobáját. A számítógép mellett zongora állt. A kotta Chopin darabnál volt nyitva. „Mindkettőjüknek Chopin volt a kedvence”- jegyezte meg a férfi. „De Franz halála óta a feleségem nem játszik. A konzervatóriumban nagy jövőt jósoltak neki. A fiúnk születése előtt külföldön is koncertezett, de a gyerek világra jötte után már nem tért vissza a pódiumra. Többet akart a családdal lenni, inkább zongoratanárként dolgozott a közeli zeneiskolában”. Közben a liftajtóhoz értek. A férfi is beszállt a liftbe. Máté megkérdezte: „Mikor történt a baleset?” – kérdezte még egyszer. „Három éve”. „Talán újabb gyerek segítene”. „Nem sikerült, pedig már másfél éve járjuk az orvosokat”. Az újabb cím a Duna másik oldalán volt, Florisdorf kerületben, a Siemenstrasse-n. Már jobban ismerte Bécset, mint Budapestet. Igaz, Pesten csak egy évet élt, amikor műtősként dolgozott ott. Innen került a debreceni egyetemre. A Chopin kottáról eszébe jutott a debreceni színház. Statisztikaként rab volt az Aidában. Annyira elmaszkírozták, hogy az évfolyamtársai nem tudták kiválasztani a rabok közül. Az előadás után nevetve mesélték, hogy csak a megbeszélt kézmozdulatról ismerték fel. Az autó úttestre lépő részeg miatt fékezett. Mindig más sofőrt kapott az esti ügyeleten. Ernst nem a beszédes fajtából való volt s most nem bánta. Nem tudott szabadulni a fiatalasszony fájdalmas tekintetétől. A kocsi megállt, s Ernst hangjára megrezzent. „Herr Doktor, megérkeztünk”. Az első emeleten az idős nő mellett pulikutya ugatott. A férfi nappali heverőjén feküdt. A tévében a tiroli népviseletben álló nő mögött magas hegy körvonalai látszottak a ködben. „Nincs semmi bajom. Hiába mondtam a feleségemnek, nem kell orvos, de ő csak erősködött” – mondta dühösen. A feleség halkan megjegyezte: „Már két szívrohama volt, a második után egy hétig feküdt az intenzíven”. Gyorsan megállapította: enyhe szívroham. Tíz éve, kezdő ügyeletes orvosként még kihívta volna a mentőket. De hamar rájött: nem örülnek az indokolatlan riasztásnak sem az ügyeletesnél, sem a mentőknél, így megpróbált „biztosra” menni. A „biztos” szó persze nevetségesnek tűnt ezen a pályán, s a szóról mindig az osztályfőnöke jutott eszébe. Egy-egy sikertelen fizikakísérlete után mindig megjegyezte: „Látjátok, csak a halál biztos”. A férfi szavai zökkentették vissza a valóságba. „Az Osztrák Államvasutaknál dolgoztam ötven évet. Szabadjeggyel beutaztuk Európát. A maguk fővárosában többször is jártunk”. Tehát felismert a kiejtésemről - gondolta Máté. Kilátszott a takaró alól a beteg pipaszár lába. „Szokott-e sétálni?”- szakította félbe. „Vasárnap óta nem kelt fel”- felelte helyette a felesége, „s ma már péntek van”. Napi sétát ajánlva elköszönt tőlük. Közben megvirradt. A központ közelében, a pályaudvar mellett volt egy hajnalban nyitó kávéház. Az ügyelet után többnyire meghívta a sofőröket reggelire, de kevesen tartottak vele. Ernsttel is bécsi virslit evett tormával, friss császárzsömlével. Az ismerős pincérnő kérés nélkül tette eléje, a savanyú hegyes erős paprikát. Ertnst teát, ő Wiener Melange-t ivott. Most beszédesebb volt, mint a kocsiban. „Otthon én keltem a gyerekeket. A feleségem viszi őket az iskolába, én egyig alszom, azután kettőre megyek be a vágóhídra. Szeretnénk venni kertes házat Bécs környékén, ezért vállalom az éjjeli munkát”. Mátét otthon nem várta senki. Lezuhanyozott s indult a kórházba. Ha nincs dugó az autópályán, akkor egy óra alatt Sankt Pöltenbe ér.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.