Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kisebbségi kérdés europanizálása

2010.06.02
A kisebbségi kérdés europanizálása A Magyar Köztársaság kikiáltását követő demokratikus választások, majd pedig az újonnan alakult koalíciós kormány túlságosan sok hordalékkal volt terhelt ahhoz, hogy kellő tekintéllyel, határozottsággal, nem utolsósorban perspektivikusan magáévá tehette volna a magyar kisebbségek ügyét nem csupán a szomszédos államokban, hanem az egész világon. Antall József szállóigévé vált “elszólása” nagyobb ellenkezést váltott ki a szomszédos államok kormányaiban, mint az érintettek részéről tapasztalható lelkesedés volt. Az Alkotmányban rögzített felelősségvállalás kétségtelen bíztató jelként hatott, a továbbiakban azonban az volt a kérdés, hogyan, mennyire tudja kézbe venni és tartani, kezelni ezt a korántsem elhanyagolható kérdést a mindenkori magyar kormány. Ide tartozik az ú.n. alapszerződések megkötése is, amik eleve felemás módon sikeredtek, nem is beszélve arról, hogy lényegében alig volt kihatásuk a magyar kisebbségek sorsának jobbra fordulására. Szervezetileg – úgy látszik – nem akadt jobb kezelési mód, mint az alapjaiban kompromittált MVSZ továbbvitele. Kezdetben Csoóri Sándor személye egyfajta biztosítéknak tűnt, aztán az egész vállalkozás annyira dilettáns módon fogta fel és látta el feladatkörét, hogy nem csoda, ha jelen pillanatban az MVSZ jövőt formáló tényezőként aligha említhető. Ha egyesek kellő átszervezés esetén még fűznének is hozzá némi reményeket, az immár kétszeresen kompromittált és önmagában súlyosan terhelt szervezet nem érné meg az esetlegesen rá fordítható anyagi és szellemi eszközök mozgósítását. Ha már itt tartunk, vegyük röviden számításba, miféle kezdeményezések jöttek létre az elmúlt húsz évben arra vonatkozólag, hogy a körülmények figyelembevételével olyan szervezett keretek jöjjenek létre, amiken belül nem csupán magyar-magyar, hanem magyar-román, magyar-szlovák stb. tekintetben rendezett, azaz perspektivikus “testületek” hitelesen és hatásosan karolják fel és képviseljék a kisebbségben élő magyarok érdekeit. A legnagyobb problémát a pártpolitikai hozzáállásból született kezdeményezések jelentik, de nincs most idő ezeknek elemzésére. Összegezve inkább annyit lehetne kívánalomszerűen megfogalmazni, hogy a jövőre nézve figyelembe kellene venni, milyen kezdeményezések és intézkedések voltak ígéretesek, annak ellenére, hogy időközben megszűntek vagy látens állapotban vannak. Látószöge miatt figyelmet érdemel a MÁÉRT, habár adott esetben komoly átszervezést igényelne különös tekintettel a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumára (KMKF). Egy biztos, a magyar kisebbségek politikai képviselete Budapestről külpolitikailag vitatható egészen addig, amíg erre vonatkozóan nem születnek alkotmányos keretek az EU-ban. Bármennyire fejcsóválást is vált ki, de egészen hétköznapi szinten alig mondható kifogástalan eljárásnak az, hogy a román, szlovák stb. parlament magyar képviselői egyúttal parlamenti vagy kormányszinten közreműködnek magyarországi szervekkel. Ez legfeljebb akkor lenne elképzelhető, ha az érintett államok és a Magyar Köztársaság között egyfajta föderális együttműködés állna fenn, ill. államközi szinten külön megállapodás (szerződés) szabályozná ezt a kérdéskört. Ezzel kapcsolatosan felmerül: tulajdonképpen milyen személyek, ill. szervezetek a magyar kisebbségek hiteles képviselői? Ezzel egyidejűleg ugyancsak tisztázásra szorul, vajon elégséges-e, sőt, (kül)politikai tekintetben helyes-e, hogy a kisebbségi ügyek kezelését polgári szervezet látja el, vagy pedig elengedhetetlen az Országgyűlés, netán a mindenkori kormányszervek bevonása, pontosabban az általuk történő ügyvitel? Külön tehertételt jelent a 2008-ban létrejött két vetélkedő vállalkozás a szórványügyek kezelésére. Bámennyire dicséretes is ennyire részletekbe menően belemélyedni a kisebbségi kérdés felkarolásába, eleve kínos helyzetet jelent, hogy szelektív módon nevezte ki a Miniszterelnöki Hivatal a Szórványtanácsot, ill. alakult meg a Parlament Külügyi Bizottságának keretében a szórvány szakcsoport. A teljesítmény tekintetében megkérdőjelezhető további fennmaradásuk vagy legalábbis kettősségük továbbvitele a jövőben. Feltehetőleg inkább felszámolásukra, mint továbbvitelükre lehet számítani a jövőben, csakhogy nem szabad elfelejteni azok csalódását, akik újabb kezdeményezésbe helyezték reményeiket. Mindamellett a Kárpát-medencén kívül élő szórványokat létükben érinti ilyen intézmény felállítása és működtetése. Amennyiben ténylegesen átfogó és életképes vállalkozásra gondolunk, mindenekelőtt el kell tekinteni mindenfajta pártpolitikai protekcionizmustól. A mindennapi ügyvitel szintjén kielégítő módon látta el feladatkörét a Határon Túli Magyarok Hivatala, visszaállítása vagy valamilyen hasonló intézmény létesítése mindenféleképpen ajánlatos lenne, igaz, csupán tanácsadó és végrehajtó szervként működhetne. Feltétlen szükséges egyfajta tetőszervezet, ami összefogná az összes kisebbségi ügyeket, természetesen régiók, szakosztályok szerint. Alapos megfontolás tárgyát kell képeznie ennek a felső szervezetnek rendeltetése és tagozódása. Egészen nyilvánvaló, hogy a határon túli magyar kisebbségeknek, mint közvetlen érintett közösségeknek beleszólási és közreműködési jogot kell biztosítani. Biztosan merész, mégsem megkerülhető kérdés megfelelő, demokratikus módon megválasztott érdekképviseletek létrehozása. Ők jelentenék azon testületet, amely a hivatalos magyar tárgyalófél partnereként léphetne fel (kisebbségi parlament?). Aligha képzelhető el, hogy a magyar Országgyűlésen belül külön “ülésrendet” képezhetne ez a testület, sokkal inkább minél nagyobb mozgásteret (önállóságot) kellene neki biztosítani. Mivel azonban közvetlen kapcsolódásnak kell fennállnia a “határon túliak” és az “anyaországbeliek” képviselete között, okvetlen tisztázásra szorul, nem volna-e tanácsos külön kisebbségi minisztérium létrehozása, amin belül egy-egy államtitkárság foglalkozna az egyes “szakcsoportok” (pl. oktatás és régiók) ügyeivel, így a (nyugati) szórványokéval is. Ugyancsak fejtörést igényel az anyagi és szellemi támogatások megszervezése és lebonyolítása. Anélkül, hogy polgári szervezetek kezdeményezését és támogató tevékenységét akadályoznák, országos szinten ésszerű lenne egységes, központi iroda továbbvitele, ill. újjáélesztése. Áttekinthetőbb az ügykezelés, ésszerűbb a támogatások elosztása és folyósítása egy helyről, mint az áttekinthetetlenségig szétaprózva. Összefoglalva húsz év magyarországi kisebbségpolitikáját helytelen lenne a teljes újrakezdés, inkább továbbfejlesztés, átszervezés lenne hasznos, mindamellett fel kell számolni az életképtelennek bizonyult, egymást hatálytalanító, stagnáló berendezéseket. Végezetül arról sem szabad megfeledkezni, hogy a magyar kisebbségek létszámát tekintve csakis hosszú távú rendezés szüntethetne veszélyeztetett helyzetükön. Mivel a magyarság egzisztenciálisan érintett a kisebbségi ügyekben, megfelelő súllyal kell fellépnie az európai fórumokon, arra törekedve, hogy megszülessen végre az egész Unióra érvényes Alkotmány, ezen belül pedig biztos alapokra helyeződjön a kisebbségek jogállása. A kisebbségi ügyek európai kezelésére fontos lenne külön biztos kinevezése. Magyarország a szomszédos államokkal az adott körülmények között “kísérleti terep”, tehát itt kell kezdeményezően fellépni megoldási javaslatokkal, amik hosszú távon egyrészt biztosítják a magyar kisebbségek rendezett fejlődését, másrészt meggyőző érveket jelentenek a ma még talán illuzórikus föderalisztikus összefogásra. Kétségtelen, ehhez minden oldalon át kell hidalni a nemzeti korlátokat, ténylegesen meg kell alkotni azt a “közbülső” Európát, aminek valamikor Magyarország volt vagy lehetett volna letéteményese, természetesen nem kizárólagossági szinten, hanem befogadással és elfogadással. Magyarország Erurópa kicsiben – hirdette a XIX. század első felében az egyébként szláv Csaplovics János. Kissé első közös királyunkra is utalva gyenge és esendő az egynyelvű és egyerkölcsű ország. Másként: nem elégséges csak magyarnak lennünk. Amiként “köztes” Európa valamennyi népét hordozzuk génjeinkben, ugyanezt kell tudatosítanunk, vallanunk és vállalnunk terveinkben, cselekedeteinkben. Pannonicus
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.