Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zsoltár a katyńi áldozatokért

2008.06.16

 

Zsoltár a katyńi áldozatokért

 

„Életem legnehezebb döntése volt. Meg kellett csinálnom ezt a filmet, ez apám, anyám története, és azoké az embereké, akik a kommunista rendszer ellen harcoltak ” – nyilatkozta az Oscar-életmű díjas Andrzej Wajda a Katyń című filmdráma lengyelországi bemutatója előtt 2007 szeptemberében. Azóta a művet Lengyelországban több, mint három millióan látták. Magyarországon áprilisban kerül forgalmazásra. A Katyńt az idei Oscar-gálára beválasztották az öt legjobb külföldi film közé is. A 82 éves rendező legújabb alkotását a kritikusok a következő jelzőkkel illették: egyetemes alapmű, az áldozatok jelképes temetése, az értelemhez és az érzelmekhez szóló alkotás, requiem. Nem a Wajdától megszokott film, hanem inkább a történelem iránti adósság lerovása, mesteri fokon. A rendező a filmet szüleinek ajánlja, forgatására évtizedek óta készült.

 

Az értelmiség lefejezése

Aligha akad olyan lengyel család, amelyiket ne érintette volna a katyńi tragédia. Andrzej Wajda édesapját, Jakub Wajda századost Sztarobjelszk közelében végezték ki a szovjet belügyi alakulatok katonái. A film zeneszerzője, Krzysztof Penderecki nagybátyja és az egyik női főszereplő nagyapja szintén katyńi áldozat. Az 1940 márciusa és júniusa között a katyńi erdőben, Mjednojében és Harkovban kivégzett lengyelek száma mintegy 15 000 fő. Rajtuk kívül további nyolc–tízezer lengyelt – katonatiszteken kívül a vagyonosabb réteg tagjait – lőttek agyon. A tisztek meghatározó arányban tartalékos behívottak voltak, likvidálásukkal Sztálin a lengyel értelmiség teljes kiirtásához tette meg az első lépést. A lengyel katonákat annak ellenére végezték ki Katyńban, hogy a nemzetközi jog védte őket. A tömegsírokban talált személyes tárgyak, naplók tanúskodnak arról, hogy mindvégig bíztak a nemzetközi jogban, meg voltak arról győződve, hogy a frontra viszik őket. Ehelyett egy kegyetlen tömegmészárlás áldozatai lettek. Az egyik kivégzés színhelyén, a katyńi erdőben kialakított tömegsírokat a németek tárták fel 1943 tavaszán – semleges és velük szövetséges államok orvosdelegáltjainak közreműködésével. Sokáig ez volt az egyetlen helyszín, amelyről tudott a világ. Lengyel szakemberek először 1991-ben vehettek részt a mészárlás körülményeinek rekonstruálásában. A tömegsírokban talált személyes tárgyak, a katonai egyenruhák maradványai, a katonai jelvények egyértelműen bizonyítják, hogy az áldozatok lengyel tisztek, rendőrök, határőrök. Az 1990-es évek elejétől a katyńi erdőben 8, Mjednojében 23 és Harkov területén 75 tömegsírt találtak. Máig keresik, hogy hol lehet még annak a hétezer lengyelnek a sírja, akikről az az utolsó adat, hogy 1940 tavaszáig szovjet börtönökben raboskodtak. A Nemzeti Emlékezés Hivatala (IPN) várhatóan további temetőket alakít ki a tömegsírok helyén. A filmet Moszkvában idén márciusban mutatják be, vagyis pont 68 évvel azután, hogy a szovjet vezetők ellátták kézjegyükkel a kivégzésekre utasító okmányt. Az Orosz Főügyészség 2005-ben megszüntette a nyomozást, mivel szerintük Katyńban nem népirtás történt. A hivatalos álláspont szerint ami volt az gyilkosság, de már elévült.

 

Hiába várakozó nők

A Katyń forgatásának előestéjén Wajda az alábbiakat mondta: „Édesanyám 1950-ben bekövetkezett haláláig mindvégig azt remélte, hogy apám, Jakub Wajda százados egyszer majd hazatér… Holott a legfelsőbb szovjet vezetők politikai utasításra már 1940-ben kivégezték.” A filmet éppen ezért sokan a rendező eddigi legbensőségesebb alkotásának tekintik. Ő maga viszont úgy nyilatkozott, hogy a film nem az ő személyes igazságkeresése, bár szem előtt tartotta 1950-ben elhunyt édesanyja kálváriáját is. A katyńi tragédia személyes, hiszen, anyák, feleségek és lánytestvérek sorsát mutatja be, akik éveken keresztül hiába várták haza férjüket, gyermeküket, apjukat és fivérüket. Majd jött a hallgatás fél évszázada, amikor nem lehetett Katyńról beszélni. „Szóljon tehát a film a katyńi családok drámájáról és szenvedéséről” – írja Andrzej Wajda. Azt is kiemeli, hogy, a nők válnak a film főszereplőivé, a női sorsok adják a lelki többletet. „Életük emberpróbáló bizonytalan várakozásban telt nap mint nap. A női főszereplők a történelem kegyetlen kihívására hasonlóképpen reagálnak. Sorsuk az odaadás és a hűség. Így volt ez a valóságban is: alig akadt a katyńi özvegyek közül valaki, aki újra férjhez ment volna, beleértve anyámat is. A katyńi tragédia pontot tett az ő életükre is. Ami addig történt, az volt az életük.”

 

Az egyetemes történelem része

„Nagy öröm számomra, hogy az Oscar-díjra való jelölés révén a lengyel történelem egy fontos fejezetét mutathatom be a világnak. A jelölés azt is jelenti, hogy nem csak a lengyelek körében, hanem a tengerentúlon is megértésre talált a lengyel történelem” – fogalmazott a rendező, miután idén januárban az Amerikai Filmakadémia bejelentette, hogy a filmet Oscar-díjra jelölik. Az arany szobrot ugyan nem hozhatta haza Wajda Los Angelesből, de maga a jelölés is nagy elismerésnek számít. Allen Paul amerikai történész szerint a filmet Nyugat-Európának és Amerikának a lengyel nemzeti tragédia alapműveként nem lehet eladni. Arra kell fölhívni a Nyugat figyelmét, hogy a film segít megérteni Közép- és Kelet-Európa XX. századi történelmét és jelenét, vagyis kulcs Közép-Európa megértéséhez. Katyń valósága mindig tudatunk meghatározó része marad, amelyet nem lehet kitörölni Európa emlékezetéből – mondta II. János Pál pápa 2000-ben Katyńban, a II. világháború alatt kivégzett lengyel tisztek temetőjének fölszentelésén.

Kovács Orsolya Zsuzsanna

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.