Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Magyar Koalíció Pártjának szétforgácsolódása

2008.07.08

A Magyar Koalíció Pártjának szétforgácsolódása

 

(Felvidék.ma , 2008.05.15.) Kölcsönösen egymást gyalázza a Magyar Koalíció Pártjának régi és új pártelitje. Csáky Pál és Bugár Béla hatalmi harca a párt szétesésével fenyeget. A régi szlovák koalíciós partnerek is elfordultak az MKP-tól.

Bugár Béla május 15-én a SME című szlovák lap online kiadásának úgy nyilatkozott, hogy Csáky Pál elnöki tevékenysége a Magyar Koalíció Pártja végét jelentheti. Az MKP-t megosztó belső viták a szétesés szélére sodorták a szervezetet.

Az MKP-t 1998-2007 között Bugár Béla irányította. A kereszténydemokrata politikus vitte be a magyar pártot Mikuláą Dzurinda jobbközép kormányaiba. A 2006-os választásokon elbukott a jobbközép koalíció és a következő évben Bugár elvesztette pártelnöki tisztségét is. Helyére a párt belső ellenzékéhez tartozó Csáky Pált választották pártelnöknek. (Csáky a 90-es évek elején Bugárral együtt a Magyar Keresztény Demokrata Mozgalomban politizált.) A két politikus és híveik közti feszültség évek óta lappangott a pártban, ám most eddig nem látott erővel törtek felszínre a konfliktusok. Kölcsönösen korrupcióval vádolják egymást a felek, és Csáky javaslatára a párt etikai bizottsága Bugár egyik befolyásos szövetségesének kizárását kezdeményezte. Bugár szerint a kizárás lavinát indíthat el.

Az újabb konfliktus azzal kezdődött, hogy az MKP megmentette a magyarellenes Szlovák Nemzeti Pártot is magában foglaló kormány nemzetközi tekintélyét. Az EU jövőjét meghatározó Lisszaboni Szerződést ugyanis a jobboldali (korábban az MKP-val 9 évig együtt kormányzó) ellenzék nem volt hajlandó megszavazni, tiltakozásul a sajtószabadságot erősen korlátozó új médiatörvény ellen. Ha Szlovákia nem fogadta volna el a Lisszaboni Szerződést, akkor nagyon kínos helyzetbe kerülhetett volna a kormány, az egész európai politikai elit lobbizni kezdett volna náluk, hogy engedjenek a médiatörvény ügyében, csak legyen meg a ratifikáció. Fico még lemondását is kilátásba helyezte a ratifikáció leszavazásának esetére, így az ellenzék azt remélte, hogy akár még a kormányt is megbuktathatja.

Az MKP nem tartva magát az ellenzéki megállapodáshoz megszavazta a Lisszaboni Szerződést. Csáky Pál MKP-elnök szerint ezzel a párt európai elkötelezettségét akarták megmutatni. A szlovák sajtó titkos háttéralkut sejtetett. Először arról cikkeztek, hogy az MKP a magyar iskolák békén hagyását kérte a Lisszaboni Szerződés támogatásáért cserébe. Erre magyar oktatáspolitikus is utalt. Az ezt feltételezőket azonban elbizonytalanította, hogy néhány nap múlva a kormány csökkentette a magyar-, és emelte a szlovákórák számát a magyar általános iskolák alsó tagozatán.

Közben újabb magyarázat is napvilágot látott, amit Bugár és MKP-s szövetségesei kezdtek terjeszteni: Csáky Pál titokban találkozott a Lisszaboni Szerződés megszavazása előtt Robert Fico miniszterelnökkel, és egymillió koronás rendkívüli támogatást kért tőle a Madách Kiadó számára. A felvidéki magyar cég adta ki Csáky Pál legutóbbi kötetét.

A találkozót Csáky azóta is tagadja. A kiadó vezetője azt mondta, hogy levélben tényleg kért (és kapott is) támogatást a kormánytól, és Csákyt kérte meg a közvetítésre, de a titkos háttéralkut ő is tagadta. Csáky pártbeli ellenfelei viszont korrupcióról és a párt lejáratásáról kezdtek beszélni. Csáky azzal védekezett, hogy az egész Madách-ügy rágalom, és csak a hatalomba visszakívánkozó Bugár terjeszti rosszindulatúan. A Csáky-ellenes hadjáratban élen járó Simon Zsolt (korábbi szlovák földművelésügyi miniszter) viszont azt mondta, hogy a kormánypárttól, Fico közeléből tud a titkos találkozóról. Simon lemondásra szólította fel Csákyt.

A párt elnöksége végül kiállt Csáky mellett, akit megerősítettek elnöki tisztségében. Az ülés után pedig Csáky kezdeményezte, hogy a párt etikai bizottsága indítson eljárást Simon ellen. A bizottság Simon kizárását javasolta, ám a döntést még meg kell erősítenie az Országos Tanácsnak is. Simon már jelezte, hogy az etikai bizottság eljárása hemzseg a formai hibáktól, így azt nem fogadja el. Bugár Béla is kiállt Simon mellett, azt állítva, hogy a kizárás lavinát indíthat el a pártban, és újabb politikusok kizárása következhet. A Bumm.sk felvidéki online lap megkérdezte Simont, hogy elképzelhető-e, hogy új pártot alapítanak a Csáky-ellenes magyar politikusok, ám ő úgy válaszolt, hogy “ezt nem tartom most fontos kérdésnek”.

Két nappal korábban Csáky visszavágott Bugárnak és Simonnak, és a korábban őt korrupcióval vádolókat keverte korrupciós gyanúba. Azt állította, hogy Simon (és társai) trójai falovak a pártban, akik egy gazdasági érdekcsoport emberei. Szerinte amióta átvette a hatalmat az MKP-ben, azóta ez a csoport szeretne visszatérni a hatalomba, és ez a csoport irányítja az Új Szó című pozsonyi magyar napilapot is, ami rendre nagy teret ad Csáky pártbeli kritikusainak.

Csáky szerint ennek a csoportnak az élén Világi Oszkár áll. Világit a nyilvánosságot általában kerülő, elképesztően befolyásos és dúsgazdag emberként jellemzik szlovákiai magyar újságírók. Világi az utolsó csehszlovák parlament elnöke volt, majd a két ország szétválása után ő írta a szlovák kárpótlási törvényt. Volt MKP-képviselő is, majd Pozsony egyik legelőkelőbb ügyvédi irodáját nyitotta meg. Megbízói között volt a Szlovákiában terjeszkedő OTP és a MOL is. Jelenleg a MOL tulajdonában lévő Slovnaft olajfinomító vezetője.

A hangnem eldurvulására jellemzően Bugár úgy minősítette Csáky vélekedését, hogy “az emberek különféle ökörségeket tudnak mondani, de ekkora ökörségekre csak Csáky úr képes.” Világi Oszkár pedig huzamosabb vidéki tartózkodást javasolt Csákynak. Csáky megjegyzéseiből úgy tűnik, hogy a Világi-Bugár maffia ellen harcol, míg Bugárék szerint Csáky antidemokratikus intézkedésekkel tönkreteszi a pártot és titkos alkukkal gyanús állami pénzekért lobbizik.

A botránysorozat a többi szlovák pártot is felizgatta. A Lisszaboni Szerződés megszavazása után a másik két szlovák ellenzéki párt megszakította a kapcsolatot az MKP-val. Mikuláą Dzurinda (az MKP-t is magába foglaló 1998-2006 közti kormányok miniszterelnöke) azt nyilatkozta, hogy a Lisszaboni Szerződés megszavazása mögött a Smer és az MKP közös üzletei állhatnak. (A Smer a mostani kormánykoalíció legerősebb pártja.) Dzurinda szerint autópálya-építési megrendelések és EU-pénzek felosztása állhat a háttérben. Dzurinda Bugárt és a mögötte álló gazdasági érdekcsoportot nevezte meg a fő felelősnek. Kijelentése azért érdekes, mert ugyanebben az ügyben Bugárék Csákyt vádolták titkos alkukkal, míg Csáky más összefüggésben Dzurindához hasonlóan Bugár mögött álló érdekcsoport előrenyomulásáról beszélt.

Dzurinda a most kizárási ügye miatt főszereplővé vált Simon Zsoltot is megvádolta. Utalásokat tett arra vonatkozóan, hogy Simont a kormány megzsarolhatta, miszerint kiteregetik a még miniszterként a Szlovák Földalap körül elkövetett gyanús üzelmeit.

A kavarodást tovább bonyolítja, hogy Csáky kiállt a Dzurinda által megvádolt pártbeli ellenfelei mellett, és perrel fenyegette meg a volt miniszterelnököt.

Időközben az Európai Szocialista Párt frakcióvezető-helyettese is hozzájárult az MKP körüli bonyodalmak felerősödéséhez. Lapértesülések szerint arról kezdte el győzködni a Smert, hogy az Európában vállalhatatlan Slota-féle SNS-t cserélje fel az MKP-re a koalícióban. A lehetséges Smer-MKP szövetséget egyelőre mindkét párt vezetői cáfolták, ám azt Csáky sohasem tagadta, hogy szeretné kissé balra tolni a magyar pártot.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.