Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szlovákia euróra vált

2008.08.06

Szlovákia euróra vált

Az átálláshoz az Osztrák Nemzeti Bank kölcsönzi a papírbankókat

Az Európai Unió döntéshozó szervei és testületei június és július folyamán több lépcsőben jóváhagyták Szlovákia 2009. január 1-jével történő belépését az euróövezetbe. A legvégső döntés július 8-án született meg, amikor megállapították a szlovák korona átváltási árfolyamát. Ez utóbbi döntést nagy várokozás előzte meg, mert az ezt megelőző hetekben, hónapokban a szlovák korona nagymértékben erősödött és a szlovák kormány szerette volna az érvényben lévő közép árfolyam alá levinni az átváltási árfolyamot. Az EU végül az eddigi gyakorlatnak megfelelően a közép árfolyamon, azaz 1 Euro = 30,126 koronában, határozta meg az átváltási kurzust. Ezzel általában mindenki elégedett Szlovákiában.

Ki merte volna tíz évvel ezelőtt azt jósolni, hogy az egykori keleti szovjet blokk országai közül Szlovákia fogja elsőként bevezetni a közös uniós fizetőeszközt? Közismert, hogy Szlovákia akkor a Meciar miniszterelnök által gyakorolt többéves autokrata kormányzás következményeit volt kénytelen elviselni. Privatizációs botrányok, politikai klientelizmus és a hivatalok által elkövetett korrupciós ügyek jellemezték ezt az időszakot. Szlovákia lehetséges uniós tagsága is komolyan megkérdőjeleződött. Szerencsére az 1998-as parlamenti választások megváltoztatták az ország politikai térképét. A kormányra került jobbközép pártok, Dzurinda miniszterelnök vezetésével elkezdték végrehajtani azokat az elkerülhetetlen strukturális reformokat, amelyek végleg kiküszöbölik a rendszerváltozás előtti ún. szocialista rendszer anomáliáit és megteremtik a piacgazdálkodáshoz szükséges feltételeket.

Mikulás Dzurinda két kormánya 1998–2006 között végrehajtotta azokat a lakosság számára fájdalmas szerkezetátalakításokat – az egészségügytől az adórendszeren át a nyugdíjellátásig, – amelyek a mai gazdasági fejlődés alapját képezik. Ezek a következetesen végrehajtott reformok tették lehetővé a külföldi beruházók befektetéseit Szlovákiában, amelyeknek köszönhető, hogy az ország évek óta 7–8 százalékos gazdasági növekedést érhetett el. A GDP folyamatos növekedése, 2006-ban 9,2 százalékot, 2007-ben pedig 10,4 százalékot tett ki. Folyamatosan nőtt a foglalkoztatottság és a nyolcéves időszak vége felé már elkezdődött bizonyos lakossági rétegeknél az életszínvonal emelkedése.

Szükséges megjegyezni, hogy a felsorolt sikereknek az eléréséhez a Magyar Koalíció Pártja is jelentősen hozzájárult. Nem csak pusztán azért mert a párt részt vett a kormányzásban, hanem mert gyakran kiélezett helyzetekben is, a mérleg nyelvének szerepét betöltve, mindig önzetlenül támogatta a reformokat. Szlovákiának az Európai Unióba történő 2004-es belépésénél pedig a magyar kisebbségnek, illetve pártjának az MKP-nek, mondhatni kulcsszerepe volt. Tudjuk, hogy a belépő országok esetében milyen nagy súlyt helyezett az unió a kisebbségi kérdés megnyugtató rendezésére. Nos az MKP képviselői ez ügyben többször kifejthették véleményüket Brüsszelben és Strasbourgban a különböző fórumokon. Ezeken, nem elhallgatva a még meglévő problémákat sem, mindig egyértelműen támogatták Szlovákia belépését az EU-ba. Mint később kiderült, ennek a támogató hozzáállásnak is komoly szerepe volt Szlovákia uniós felkészültségének megítélésében.

A reformok hatására az autóipar fejlődött igen látványosan. A Volkswagen már 1991-ben kiépítette szerelőcsarnokait Pozsony északnyugati peremvidékén, ahol napjainkban több mint 8 ezer munkaerőt foglalkoztat. Itt szerelik össze a VW egyik mostani büszkeségét, a Tuareg modell különböző változatait. Az utóbbi 3–4 évben Nagyszombat mellett zöld mezős beruházással telepedett le a PSA Peugeot-Citroen autógyár, amely 2007-ben már 177 ezer kocsit dobott a piacra. Ez évben már közel teljes kapacitással működik, és 3000 dolgozót foglalkoztat. Ugyancsak zöld mezős, l milliárd eurós beruházással építette ki szerelőcsarnokait a Hyundai-Kia csoport az észak-szlovákiai Zsolna mellett. A 2700 dolgozót foglalkoztató üzem az idén már 225 ezer darabot gyárt itt a népszerű Cee´d és Sportage modellekből. Ezzel a három nagy autógyártó üzem teljesítményével Szlovákia az egy főre eső autógyártás tekintetében ma világelső. A nagyüzemek nyomában egymás után érkeznek a térségbe a kisebb-nagyobb alkatrészgyártó alvállalkozók is. A foglalkoztatás szempontjából ennek igen nagy jelentősége van.

Az autógyártás mellett az elektrotechnikai ipar is komoly beruházásokkal van jelen Szlovákiában. A kóreai Samsung és a japán Sony cégek szintén megtelepedtek a nyugat-szlovákiai régióban. Főleg LCD és Plazma televíziós készülékeket gyártanak, amelyeknek a 90 százaléka exportra készül. Ezek a cégek ma már szintén néhány ezer főt foglalkoztatnak.

A Dzurinda vezette jobbközép koalíció 2006-ban végül belebukott a több tekintetben ugyan népszerűtlen, de elkerülhetetlen reformokba. Ebben azonban nagy szerepe volt a baloldali, populista Robert Fico, akkori ellenzéki vezér és pártja demagóg kampányának, amelynek a lakosság nagy
része bedőlt. Fico a reformok visszacsinálásának

Az Európai Unió döntéshozó szervei és testületei június és július folyamán több lépcsőben jóváhagyták Szlovákia 2009. január 1-jével történő belépését az euróövezetbe. A legvégső döntés július 8-án született meg, amikor megállapították a szlovák korona átváltási árfolyamát. Ez utóbbi döntést nagy várokozás előzte meg, mert az ezt megelőző hetekben, hónapokban a szlovák korona nagymértékben erősödött és a szlovák kormány szerette volna az érvényben lévő közép árfolyam alá levinni az átváltási árfolyamot. Az EU végül az eddigi gyakorlatnak megfelelően a közép árfolyamon, azaz 1 Euro = 30,126 koronában, határozta meg az átváltási kurzust. Ezzel általában mindenki elégedett Szlovákiában.

Ki merte volna tíz évvel ezelőtt azt jósolni, hogy az egykori keleti szovjet blokk országai közül Szlovákia fogja elsőként bevezetni a közös uniós fizetőeszközt? Közismert, hogy Szlovákia akkor a Meciar miniszterelnök által gyakorolt többéves autokrata kormányzás következményeit volt kénytelen elviselni. Privatizációs botrányok, politikai klientelizmus és a hivatalok által elkövetett korrupciós ügyek jellemezték ezt az időszakot. Szlovákia lehetséges uniós tagsága is komolyan megkérdőjeleződött. Szerencsére az 1998-as parlamenti választások megváltoztatták az ország politikai térképét. A kormányra került jobbközép pártok, Dzurinda miniszterelnök vezetésével elkezdték végrehajtani azokat az elkerülhetetlen strukturális reformokat, amelyek végleg kiküszöbölik a rendszerváltozás előtti ún. szocialista rendszer anomáliáit és megteremtik a piacgazdálkodáshoz szükséges feltételeket.

Mikulás Dzurinda két kormánya 1998–2006 között végrehajtotta azokat a lakosság számára fájdalmas szerkezetátalakításokat – az egészségügytől az adórendszeren át a nyugdíjellátásig, – amelyek a mai gazdasági fejlődés alapját képezik. Ezek a következetesen végrehajtott reformok tették lehetővé a külföldi beruházók befektetéseit Szlovákiában, amelyeknek köszönhető, hogy az ország évek óta 7–8 százalékos gazdasági növekedést érhetett el. A GDP folyamatos növekedése, 2006-ban 9,2 százalékot, 2007-ben pedig 10,4 százalékot tett ki. Folyamatosan nőtt a foglalkoztatottság és a nyolcéves időszak vége felé már elkezdődött bizonyos lakossági rétegeknél az életszínvonal emelkedése.

Szükséges megjegyezni, hogy a felsorolt sikereknek az eléréséhez a Magyar Koalíció Pártja is jelentősen hozzájárult. Nem csak pusztán azért mert a párt részt vett a kormányzásban, hanem mert gyakran kiélezett helyzetekben is, a mérleg nyelvének szerepét betöltve, mindig önzetlenül támogatta a reformokat. Szlovákiának az Európai Unióba történő 2004-es belépésénél pedig a magyar kisebbségnek, illetve pártjának az MKP-nek, mondhatni kulcsszerepe volt. Tudjuk, hogy a belépő országok esetében milyen nagy súlyt helyezett az unió a kisebbségi kérdés megnyugtató rendezésére. Nos az MKP képviselői ez ügyben többször kifejthették véleményüket Brüsszelben és Strasbourgban a különböző fórumokon. Ezeken, nem elhallgatva a még meglévő problémákat sem, mindig egyértelműen támogatták Szlovákia belépését az EU-ba. Mint később kiderült, ennek a támogató hozzáállásnak is komoly szerepe volt Szlovákia uniós felkészültségének megítélésében.

A reformok hatására az autóipar fejlődött igen látványosan. A Volkswagen már 1991-ben kiépítette szerelőcsarnokait Pozsony északnyugati peremvidékén, ahol napjainkban több mint 8 ezer munkaerőt foglalkoztat. Itt szerelik össze a VW egyik mostani büszkeségét, a Tuareg modell különböző változatait. Az utóbbi 3–4 évben Nagyszombat mellett zöld mezős beruházással telepedett le a PSA Peugeot-Citroen autógyár, amely 2007-ben már 177 ezer kocsit dobott a piacra. Ez évben már közel teljes kapacitással működik, és 3000 dolgozót foglalkoztat. Ugyancsak zöld mezős, l milliárd eurós beruházással építette ki szerelőcsarnokait a Hyundai-Kia csoport az észak-szlovákiai Zsolna mellett. A 2700 dolgozót foglalkoztató üzem az idén már 225 ezer darabot gyárt itt a népszerű Cee´d és Sportage modellekből. Ezzel a három nagy autógyártó üzem teljesítményével Szlovákia az egy főre eső autógyártás tekintetében ma világelső. A nagyüzemek nyomában egymás után érkeznek a térségbe a kisebb-nagyobb alkatrészgyártó alvállalkozók is. A foglalkoztatás szempontjából ennek igen nagy jelentősége van.

Az autógyártás mellett az elektrotechnikai ipar is komoly beruházásokkal van jelen Szlovákiában. A kóreai Samsung és a japán Sony cégek szintén megtelepedtek a nyugat-szlovákiai régióban. Főleg LCD és Plazma televíziós készülékeket gyártanak, amelyeknek a 90 százaléka exportra készül. Ezek a cégek ma már szintén néhány ezer főt foglalkoztatnak.

A Dzurinda vezette jobbközép koalíció 2006-ban végül belebukott a több tekintetben ugyan népszerűtlen, de elkerülhetetlen reformokba. Ebben azonban nagy szerepe volt a baloldali, populista Robert Fico, akkori ellenzéki vezér és pártja demagóg kampányának, amelynek a lakosság nagy
része bedőlt. Fico a reformok visszacsinálásának jól hangzó ígéretével lépett fel és nyerte meg a választásokat. Kormányra kerülése után azonban visszavett a lendületből és vigyázott arra, hogy néhány kozmetikai jellegű változtatáson túl a reformok alapjaihoz ne nyúljon. Így elsősorban az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti kritériumok betartására ügyelt. Nagyon találóan nyilatkozott ezekről a kérdésekről Ivan Miklos, a Dzurinda-kormányok előbb gazdasági majd pénzügyminisztere, akit a végrehajtott reformok motorjaként szoktak emlegetni az EU-ban. Újságírók azt kérdezték tőle, hogy mi a magyarázata annak, hogy R. Fico és a pártja kétéves kormányzás után is, közel 48 százalékot elérve, toronymagasan vezeti a népszerűségi listákat. Ivan Miklos válasza: „Szerencséje volt. Ő lehetett az első kormányfő, akinek nem kellett népszerűtlen intézkedéseket hoznia. Az általa átkozott reformok évi mintegy 10 százalékos gazdasági növekedést biztosítanak, aminek csak a hasznát látja. Nagyon jó a populizmusban, a demagógiában, kiválóan kommunikál, retorikája az 1990-es évek eleji Meciaréra hasonlít. Szemrebbenés nélkül hazudik, ellenségképeket gyárt, és képes meggyőzni a választókat, valóban ezek felelősek nehézségeikért. Mindenki ellenség: a külföldi befektetők, mert emelik az áram, a gáz és az élelmiszerek árát, a magán-nyugdíjpénztárak, mert forrást vonnak el az állami nyugdíjrendszerből, az ellenzék és a sajtó a kormány bírálatáért.” Ivan Miklosnak érdemes még idézni arra a kérdésre adott válaszát is, hogy meglepődött-e azon, hogy Fico kormányra kerülése után csak kisebb módosításokat hajtott végre: „Szerencsére nem törölt el mindent, de torzított az egészségügyi reformon, visszavett a rugalmas munkaerőpiaci törvényekből, nekiment a magán-nyugdíjpénztáraknak, megpróbálta rávenni a lakosságot, hogy térjen vissza teljesen az állami nyugdíjrendszerbe. Nem járt sikerrel. Tudtam, lehetetlen mindent visszacsinálnia, de engem is meglepett, hogy csak ennyit tett. Nagyobb károkat is okozhatott volna. De a legfőbb körülmény ami megakadályozta ebben, az épp az euró volt, a maastrichti kritériumok, amelyek különösen a költekezés terén igen szűkre szabták a kormány mozgásterét. Persze azért próbálkozott, megválasztása előtt támadta az eurózónás, de még az uniós tagságot is. Ám a korona zuhanórepülése láttán (már kormányfőként) pánikba esett, majd a jegybankelnök tanácsára mégis kiállt a közös pénz mellett. A pénzpiacok válasza egyértelmű volt, a korona azóta is erősödik.” Az interjú korábban készült, azóta meghatározták a fentebb már említett átváltási árfolyamot.

Egyik felmérés szerint áprilisban Szlovákia lakosságának még kétharmada pozitívan viszonyult az euró bevezetéséhez. Miután azonban biztossá vált a közös európai fizetőeszközre való áttérés, egyre lanyhul a lakosság lelkesedése. A legutóbbi időben inkább a félelem terjed, miszerint a kereskedők drágításra használják fel az átmenetet. Ez a félelem okozta Európa-szerte a legnagyobb ellenállást a közös valutával szemben, mivel a kettős árfeltüntetés ellenére is, az emberek az új pénznem bevezetését követően az árak emelkedését vélték tapasztalni. Főleg az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező rétegek és a nyugdíjasok tartanak az árak emelkedésétől. A szlovák kormány komoly fellépésre készül a hasonló jelenségek megelőzésére. Folyamatban van az ártörvény módosítása, amely a parlamenti jóváhagyás után lehetővé teszi, hogy az állami szervek befolyásolhatják az egyes termékek és szolgáltatások árát. Az árfékező jogszabály 2009 végéig maradna érvényben. Az ellenzék és egyes vállalkozói szervezetek már most tiltakoznak, és a készülő intézkedéseket a szabadpiac indokolatlan korlátozásának tartják. A kormány már ez év augusztustól kötelezően elrendelte a duális, koronában és euróban történő ármegjelenítést a kereskedelmi egységekben, amely az átállás után még egy évig érvényben marad. A 2009. január 1-jei átállást követően, január 16-ig mindkét pénznemmel lehet fizetni. A visszajáró pénzt azonban már csak euróban kapja a vásárló. Ezután azonban már csak eurót fogadnak el az üzletek. A koronát a bankok az év végéig váltják be. A Szlovák Nemzeti Bank azonban korlátlan ideig beváltja a később előbukkanó koronabankókat és érmeket.

A kormány 180 millió koronát, azaz 5,9 millió eurót szán az új fizetőeszköz népszerűsítésére és a tájékoztató kampányra. Az illetékes kormánybiztos még az egyházakat is felkérte, hogy segítsenek a tájékoztatásban, főleg az idősebb generációk körében.

Az új fizetőeszköz előállítása is komoly feladat elé állítja az állami szerveket. Az euró érmék szlovák változatainak a terveit már régebben elkészítették. A verést azonban csak a július 8-iki végleges bevezetési jóváhagyás után lehetett elkezdeni. A felújított történelmi körmöcbányai pénzverde fogja előállítani mind a nyolc, euró, illetve cent értékű pénzérmét. Ezekből decemberben 1,2 millió startcsomagot készítenek, amelyeket a lakosság a bankokban és postahivatalokban vásárolhat meg. A csomag értéke 500,- Sk, azaz 16 Euró lesz és 45 darab különböző érmet fog tartalmazni.

Az átálláshoz szükséges papírpénzmennyiséget Szlovákia nem tudná időre legyártani, ezért az Osztrák Nemzeti Bank segíti ki a szlovák jegybankot. Ez év végéig Ausztriából 188 millió darab euróbankót kölcsönöznek Szlovákiának. Ezek összértéke meghaladja a kétmilliárd eurót. A kölcsönt 2010-ig kell visszafizetni. Arról nincs sehol információ, hogy ezért a szolgáltatásért mennyit kell Szlovákiának fizetnie az osztrák jegybanknak. Az euróbankók Szlovákiába szállítása komoly logisztikai kihívás elé állítja az illetékeseket. A szállítást az osztrák rendőrség speciális egysége a COBRA végzi a szlovák rendőrséggel közösen. A Szlovák Nemzeti Bank a szlovák rendőrség részére kimondottan erre a célra hat speciális terepjáró gépkocsit és speciális fegyvereket vásárolt 61,3 millió koronáért (több mint 2 millió euró). Ezek fogják kísérni a pénzszállító kocsikat.

A meglévő félelmek ellenére, Szlovákia lakossága, kimondva vagy kimondatlanul, azért abban reménykedik, hogy a közös uniós fizetőeszköz végül hozzájárul a gazdaság további zökkenőmentes fejlődéséhez és ezáltal az életszínvonal gyorsabb növekedéséhez.

Varga Sándor

Bécsi Napló 2008/4.sz.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.