Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ötvenhatról - ötven évvel később

2008.08.07

 

Ötvenhatról - ötven évvel később

 

Szabó A. Ferenc (szerk.): Tanulmányok és emlékmozaikok az 56-os forradalomról. 1956-2006. Zrínyi Miklós Hadtudományi Alapítvány, Budapest, 2007. 268 l.)

Az 1956-os forradalom emléke a fél évszádos jubileum évében és azt követően sem múlott el nyomtalanul. E történeti esemény, Istennek hála, megmaradt a magyarok emlékezetében, és akárcsak az 1848-as szabadságharc március 15-i megindulásának napja, az 1956-os forradalom kitörésének napja, október 23-a is nemzeti ünnepeink egyike. Reméljük, hogy ez így is marad, és jelentőségük az utánuk jövő nemzedékek életében sem halványul el. A múlt esztendőben is napvilágot látott egy tudományos munka, amely segít az emlékezet ébrentartásában és 1956-ot érintő ismereteink gyarapításában.

A szóban forgó tanulmánykötetet Szabó A. Ferenc történész, a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanára és a könyvben szereplő szerzők egyike szerkesztette. Mint a címből is következtethető, a kötet az ötvenhatos eseményeket érintő értekezéseket és emlékezéseket tartalmaz. A szerzők történeti és hadtudományi szakemberek, egyetemi és főiskolai tanárok, tudományos intézetek munkatársai, nyugalmazott magas rangú katonatisztek.

Az értekezések sorát Szabó Miklós történész, egyetemi tanár nyitja. Ebben a katonai akadémiáknak a forradalomban játszott szerepét méltatja. Részletekbe menően és behatóan ismerteti a Petőfi Akadémia (teljes nevén Petőfi Sándor Katonai Politikai Akadémia) és a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia 1956 őszi történetét és a forradalmi eseményekben történt részvételét. Említésre érdemes, hogy a szerző kitér azokra az eltérésekre is, amelyek a sorsdöntő napokra és eseményekre történő emlékezésekben föllelhetők. A forradalom leverése után, 1956 decemberében a Petőfi Akadémia beolvadt a Zrínyi Miklós Akadémiába.

Oroszi Antal nyugalmazott ezredes, múzeumigazgató és tanár „A megtorlás áldozatai” című tanulmányában azoknak a történetét idézi fel, akik a Zrínyi Akadémia állományából a megtorlás áldozatai lettek. Közöttük volt az Akadémia parancsnoka, Márton András ezredes, akivel szemben a forradalom eltiprói által emlegetett „bűnösséget” növelte, hogy „Egyszemélyi parancsnokként mindenért felelős volt, ami az akadémián történt. Amiért elítélték többek között súlyosbító körülménynek számított, hogy nagyban hozzájárult a Corvin-köz elpusztításának megakadályozásához, a Corvin-közi felkelők katonai segítségéhez és parancsnokválasztásához, részt vett a felső szintű forradalmi katonai szervek munkájában, a nemzetőrség szervezésében, s nem kötelezte az akadémia állományát a Tiszti Nyilatkozat aláírására” (34.l.) Valamivel többet, mint öt évet töltött börtönben. A rendszerváltozás után rehabilitálták.

Az ötvenhatot követő megtorlásnak a Zrínyi Akadémia állományából további hat magas rangú katonatiszt lett szenvedő részese. A szerző arról is tájékoztat, hogy több mint harmincan nem írták alá a november 4-e utáni Tiszti Nyilatkozatot, ezeket azonnal leszerelték. Jóval százon fölül volt a leszerelt hallgatók száma. Sokakat tartalékállományba vagy alacsonyabb beosztásba helyeztek, kioktatásban és figyelmeztetésben részesítettek. A törzstanári állományból 280-an leszereltek, néhányan külföldre távoztak.

Tanulmány, illetve cikk foglalkozik a forradalom külpolitikai hátterével (Nagy Tamás), a magyar hadiipar 1956-os állapotával (Germuska Pál), az ötvenhatos magyar légierővel (Martinkó József), a magyar honvédség lapja, a Magyar Honvéd forradalmi számaival (Papp Dezső, Szegő Krisztina), Maléter Pállal (Tóth Gyula), személyes emlékekkel (Oroszi Antal, Szabó Ferenc, Tóth Gábor). Rendkívül részletes és alapos Böröndi Lajos tanulmánya a mosonmagyaróvári eseményekről, beleértve azokat a nézeteltéréseket és vitákat, amelyek azok megítélése, a többi között az ávós sortűzről folytak. Valamint Sárosi Kinga majd harminc lapos értekezése „Költészet és forradalom” címmel, amelyben alapos elemzést közöl a forradalom alatt született és a forradalommal foglalkozó lírai művekről.

Igen jelentős az a tanulmány, amelyben Szabó A. Ferenc az 1956-os Magyarország geopolitikai és geostratégiai helyzetét tekinti át. Azt a katonapolitikai környezetet és időszakot, amelyben a moszkvai vezetők, élükön Hruscsovval a magyar forradalom elfojtását elhatározták és végrehajtották. Felidézve az európai közállapotokat és történteket emlékeztet arra, hogy „ A magyar forradalom és szabadságharc olyan háború volt, amely legalább 4 szocialista ország területére kiterjedt”. A második szovjet invázió, mint Király Béla megállapította, nem november 4-én indult, hanem már október 30-31-én, amikor a kínai kormány is a magyar forradalommal szemben foglalt állást és nyilvánvalóvá tette, hogy nem ellenzi annak szovjet részről történő elfojtását. „A szocialista táboron belüli döntést – folytatja Szabó A. Ferenc – siettette az október 29-én Egyiptom ellen megindult izraeli offenzíva, amelyhez másnap csatlakozott Franciaország és Nagy-Britannia, és úgy tűnt, hogy eldőlt a szuezi háború. Erre reagálva mondta a szovjet prezídium sorsdöntő ülésén október 31-én Hruscsov: Ha kivonulnánk Magyarországról, ez felbátorítaná az amerikai, az angol és a francia imperialistákat. Ezt gyengeségünknek fognák fel és támadásba lendülnének. Magyarország sorsát 1956-ban regionális és geostratégiai helyzetén kívül természetesen a nemzetközi politikai-katonai erőtér olyan fontos kérdései is befolyásolták, mint a szovjet–kínai kapcsolatok és a közel-keleti konfliktus.” (232.l.)

Ezzel a tanulmánykötettel az 56-os magyar forradalom irodalma újabb figyelemre érdemes művel gyarapodott.

Borbándi Gyula

Bécsi Napló 2008/4.sz.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.