Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az „Ilona Stüberl” tulajdonosa

2008.06.20

Az „Ilona Stüberl” tulajdonosa

Fodor Mária

2008.3.sz.

Most, amikor vége a télnek és langyos tavaszi szellők futkároznak a bécsi belváros utcáin, amikor turisták hadai hömpölyögnek a Graben és a Kärntner Straße elegáns üzletei előtt, jól esik betérni a nemrég 50 éves fennállását ünneplő hangulatos magyar kisvendéglő, az Ilona Stüberl nagyanyáink konyháit idéző, a töltött káposzta és a frissen sült töpörtyűs pogácsa illatával hívogató kicsiny helyiségébe. A tulajdonosnő személyesen üdvözöl, az asztalszomszédom pedig Grosics Gyula, a magyar labdarúgás legfényesebb korszakát idéző legendás kapusa, aki a Kő András által írott nagysikerű könyvének bécsi bemutatójára érkezett. Grosics Gyula, az aranycsapat kapusa! A hajdani csapatból ma már csak ketten élnek: Buzánszky Jenő és ő. Mennyi örömet és boldog pillanatot szerzett nekünk ez a csapat az 50-es évek politikai viszonyai között! A Wembley Stadionban, otthonában 90 év veretlensége után 6:3-ra, egy évre rá, 1954-ben az évszázad mérközésén 7:1-re győztünk az angolok ellen! Milyen büszkék voltunk, amikor az aranycsapat végigverte a világot és micsoda fájdalom és csalódás volt, amikor a világbajnokságon Bernben 3:2-re kikaptunk a németektöl a döntöben! A ma 82 éves, még mindig jó kiállású Grosics Gyula látható élvezettel fogyasztja mellettem a hatalmas bécsi szeletet, utána Vilmos körte pálinkát kér, majd készségesen írja az autogramokat. A fotózáshoz még a szakácsok is előkerülnek a konyhából.

Fodor Máriával, az „Ilona“ Stüberl tulajdonosával egy nyugodtabb időpontban beszélgetek.

Sok híres ember jár ide?

Sokan megfordultak már nálunk. A törzsvendégek között is akad néhány híresség. Ide jár ebédelni például Ausztria legnagyobb bankjának az igazgatója, Heinz Prüller az autóversenyek riportere, Marika Lichter, a Dancing Star győztese stb. Mindig jó jel, ha visszatér a vendég.

A vendégek többsége magyar?

Nem. Körülbelül 30 százaléka magyar, többségében osztrák, 20-30 százalékuk turista, akik véletlenül, vagy céltudatosan jönnek hozzánk. Amióta megnyíltak a határok és lényegében megszűnt a «konzerv-turizmus», otthoni magyarok is betérnek hozzám. Májusban kezdődik a turistaszezon, tart szeptemberig, november-december is még sűrű, aztán januártól csöndesebb a világ errefelé.

Mik a specialitásaik ? Melyik ételek a legkedveltebbek?

A hagyományos magyar konyha ételeit főzzük és magyar borokat tartunk. Étlapunkon szerepel a magyarok “ősi” eledele a gulyásleves, jellegzetes morzsolt tésztánk, a tarhonya, mindig van frissen sütött töpörtyűs pogácsánk, kedvelt a bécsi szelet és a rakott krumpli is. Legnépszerűbb ételünk azonban a töltött káposzta, aztán a pörkölt nokedlival és a Jókai-bableves. Édességként évtizedek óta az Ilona palacsintát ajánljuk, nevelőapám első feleségének, Ilona asszonynak az emlékére. Ez a csokoládéval leöntött, baracklekvárral és túróval töltött palacsinta a hírességünk.

Ausztriában számos magyar étterem nyílott az elmúlt évtizedekben. Ideig-óráig tartották magukat, aztán bezártak. Az “Ilona” Stüberl 50 éve állja a kemény konkurenciaharcot. Mi ennek a titka?

Az étterem az életem, nem is tudom mit tennék nélküle. Azt a pályát választottam, amit szeretek csinálni. Nem a gyors meggazdagodás a célom. A jól bevált nyári és téli étlapomon alig változtatok, az árakat is csak 2-3 évente emelem, ha már túlságosan nyomasztóak a kiadásaim. Akkor vagyok boldog, ha a vendégeim elégedettek. A lakásom is ebben a házban van, a magánéletem alárendelt szerepet játszik. Ha szükség van rá, megfogom a dolog végét, én is beugrom bármilyen munkába segíteni. Azt hiszem, az alkalmazottaim is jól érzik magukat nálam.

Hány alkalmazottja van?

Hat. Két szakács, két pincér, két konyhalány. Mind magyarok. Évek óta itt dolgoznak. Persze azért ne higgye, hogy minden ilyen egyszerű. Sok munka, sok álmatlan éjszaka áll mögöttem. Amikor 1986-ban tőke nélkül átvettem a nevelőapámtól a vendéglőt, kölcsönt kellett felvennem a felújításra. Teljesítenem kellett a törvény által előírt szigorú követelményeket is. Mindent modernizáltattam, csak az éttermi részt nem. Meghagytam a Somlai-féle berendezést. Így szokták meg az emberek. Tíz évig nyögtem a kölcsön és a kamatok terhei alatt. Ma már, hála Istennek semmilyen tartozásom sincs.

Az étterem kicsi, szinte mindig tele van. Sokan benéznek és kifordulnak, mert nem kapnak helyet. Soha nem gondolt arra, hogy bővíti?

Dehogynem! Állandóan kacérkodom a gondolattal. Jelenleg 25 fő fér el, szép időben van még pár asztalom az utcán is. Ez mindenképpen kevés, de a bérek olyan magasak Bécs belvárosában, hogy nehezen szánom rá magam a bővítésre. Az is egyik szempont, hogy szerintem még mindig hívogatóbb, ha a vendégnek várnia kell, mintha egy nagyobb étterem kong az ürességtől.

Említette a Somlai nevet. Ő volt az első tulajdonos?

Igen. Somlai Mihály és a felesége, Ilona 1945-ben hagyták el Magyarországot. Bécsben egyik dunai hajón vezettek éttermet. Menekült honfitársaik megsegítésére nyitották az «Ilona» Stüberlt 1957. november 4-én, a forradalom leverésének az évfordulóján. Évekig nagyon jól ment az üzlet, hiszen itt találkozott a magyar emigráció. Aztán 1967-ben meghalt Ilona asszony, a magyarok is szétszéledtek, nehezebb évek következtek. Édesanyámat Somlai Mihály 1976-ban vette Budapesten feleségül. Két évig tartott, amíg nagy izgalmak közepette legálisan elhagyhattuk Magyarországot. 16 éves voltam akkor.

16 évesen hazát változtatni nem lehetett könnyű.

Nagyon-nagyon nehéz volt. Elvesztettem a barátaimat, nem tudtam németül, Bécs egyik legszigorúbb iskolájába jártam és gyötört a honvágy. Hányszor gondoltam arra, hogy akár egyedül is visszamegyek Budapestre. De hova? Ráadásul a mostohaapámnak szigorú, sajátos elképzelései voltak az életről. Első feleségével nem volt gyerekük, és a második házassága révén két kamaszodó lány, én és a nővérem került a családjába. 50 évvel volt idősebb nálam, persze, hogy nem értettük meg egymást! Ma már sok mindent más szemmel látok, de akkor nem értettem, hogy miért kifogásol mindent: az öltözködésemet, a viselkedésemet, egyetlen barátom sem felelt meg az elvárásainak. 18 évesen kiköltöztem otthonról és elmentem kávéházi felszolgálónak. Sajnos ezért tudok csak keveset ennek a vendéglőnek a történetéről. Később, amikor kibékültünk, mostohaapám olyan hosszadalmasan és körülményesen mesélt a régi időkről, hogy mindig csak fél füllel hallgattam történeteit. Pedig most milyen kíváncsi lennék rájuk!

Minden családi perpatvar ellenére mégis megörökölte az éttermet.

Somlai Mihály öreg korára bérbe adta az „Ilona“ Stüberlt, ami nem ment valami fényesen. Mostohaapám azt ígérte, ha leteszem az érettségit és a vendéglő vezetéséhez szükséges vizsgákat, akkor rám íratja az éttermet. Minden kívánságát teljesítettem, és 1986 karácsonyán megkaphattam a kulcsokat. Azóta ez a birodalmam. Hosszú évek munkájának az eredménye, hogy kétszer is ezüstérmet kaptam a kamaránktól, 2005-ben pedig megnyertük Bécs legjobb kisvendéglője címét. Ez ugyan nem járt pénzzel, de sokan kíváncsiságból is betértek hozzám, akik azóta is visszajárnak. Magyarországi újságok is írtak rólunk. A bécsi vendéglők rengetegében «valakik» lettünk !

Végezetül álljon itt a magyarok nemzeti eledeleként ismert töltött káposzta receptje, ahogyan azt az “Ilona” Stüberlben készítik:

A töltelékhez fele-fele arányban veszünk darált sertés- és marhahúst. Így lesz jó szaftos és zamatos, hozzá nyers rizs, apróra vágott vöröshagyma, bors, só. A kisebb savanyított káposztaleveleknek kivágjuk a vastagabb erét, maroknyi tölteléket teszünk rá és összetekerjük. Egyszerű leírni, nehéz megcsinálni, mert könnyen szétesik! Egy nagy lábos alját kibélelünk füstölt szalonnaszeletekkel, ráteszünk egy réteg savanyúkáposztát, közepére füstölt kolbász vagy tarja darabok jönnek, majd szép sorjában a töltelékek, aztán megint savanyúkáposzta, töltelékek, amíg a lábos megtelik. A tetejére káposzta illik és annyi víz, hogy elfedje az egészet. Borssal és borsikafűvel fűszerezve lassú tűzön puhára főzzük. Két óra elteltével forrón, sok tejföllel tálaljuk. Aki először készíti, ne felejtse: a káposzta, ellentétben a szerelemmel, igazán csak felmelegítve jó!

Ferenczy Klára

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.