Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Népszavazás Magyarországon

2008.06.12

 

Népszavazás Magyarországon

(2008/2. szám)

(Munkatársunktól)

Érvényes és eredményes volt a március 9-re kiírt magyarországi népszavazás, melyen a részt vevő szavazópolgárok eltörölték a baloldali-liberális kormánykoalíció által tavaly bevezetett vizitdíjat és kórházi napidíjat, illetve az idén ősztől bevezetni tervezett egyetemi tandíjat.

A magyar alkotmány értelmében legkevesebb 200 ezer választópolgár kezdeményezésére kötelező kiírni a népszavazást, mely véleménynyilvánító vagy ügydöntő lehet. A március 9-i referendum az utóbbi volt, vagyis az ott hozott döntés – három évig - kötelező az Országgyűlésre.

Az ügydöntő népszavazás akkor eredményes, ha az érvényesen szavazó választók több mint fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.

Az 1989-es rendszerváltás óta Magyarországon eddig öt alkalommal tartottak ügydöntő népszavazást. 1989. november 26-án volt az emlékezetes „négyigenes” referendum, melyen a pártszervezetek munkahelyi működéséről, az MSZMP-vagyon elszámoltatásáról, a munkásőrség feloszlatásáról és arról kérdezték meg a választópolgárokat, hogy a köztársasági elnök megválasztására csak a szabad választások után kerüljön-e sor (meghiúsítva ezzel Pozsgay Imre megválasztását). A választók többsége mindegyik kérdésre igent mondott.

1990. július 29-én a köztársasági elnök közvetlen választásáról rendeztek népszavazást, mely a csekély részvétel miatt eredménytelen volt. E két népszavazáson még az a szabály volt érvényben, hogy a referendum csak akkor érvényes és eredményes, ha az ország összes választópolgárának több mint a fele érvényesen szavazott, és ezeknek több mint a fele a kérdésekre azonos választ adott.

Az 1997. november 16-i NATO-népszavazás előtt az akkori baloldali-liberális kormány ezt a szabályt enyhítette, attól tartva, hogy érvénytelen lesz a népszavazás. Az akkor hozott döntés bumerángnak bizonyult a jelenlegi baloldali-liberális koalíció számára, mert az ellenzéknek jóval egyszerűbb lett népszerű kérdésben a megfelelő számú választót az urnákhoz szólítania, és a megfelelő válasz támogatására buzdítania. A NATO-népszavazás és a 2003. április 12-i EU-csatlakozási népszavazás egyaránt érvényes és eredményes volt, ellentétben a határokon túl élő magyarok kettős állampolgárságáról és a kórház-privatizációról tartott 2004. december 5-i referendummal, amelyen egyik kérdésre sem adott azonos választ a választópolgárok 25 százaléka.

A mostani, hatodik országos népszavazás kezdeményezését Orbán Viktor pártelnök jelentette be a 2006. október 23-i ünnepi nagygyűlésen, és a Fidesz-KDNP együtt nyújtotta be a javaslatot. Csaknem másfél évi huzavona, a népszavazást hitelesítő Országos Választási Bizottság akadékoskodása és temérdek fellebbezés után végül a referendum megtartását az Országgyűlés a 2007. december 17-i határozatában rendelte el, s az államfő idén január 23-án írta ki.

A népszavazáson feltett három kérdés a következő volt:

„Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni?”

„Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbeteg-szakellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen vizitdíjat fizetni?”

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?”

A nagyon szűkre szabott kampányidőszak alatt az MSZP, tudván, hogy a népszavazást nem nyerheti meg, arra törekedett, hogy a részvételt a minimálisra csökkentse, míg az SZDSZ azzal kampányolt, hogy a Fidesz a szocializmust akarja visszahozni Magyarországra (holott ha valami viszonylag jól és mindenki számára hozzáférhetően működött a szocializmusban, az éppen az egészségügy és az oktatás volt). A Fidesz és szövetségesei egyfelől arra emlékeztették a választókat, hogy az MSZP a 2006-os parlamenti választások előtt cáfolta, hogy ilyen díjakat tervez bevezetni, másfelől arra figyelmeztették őket, ha nem törlik el a díjakat, rövid időn belül azok emelésére vagy újabb sarcok kivetésére számíthatnak, mert a kormány politikája támogatásaként fogja értelmezni állásfoglalásukat. Felhívták a figyelmet, hogy a vizitdíj és a kórházi napidíj az üzleti alapokra helyezett egészségbiztosítás „előszobája”.

A népszavazás eredménye fényes győzelem a kezdeményezők számára: a választási részvétel nagysága – 50,33 százalék – mindenkit meglepett, beleértve a közvélemény-kutatókat. Végül mindhárom kérdésre hozzávetőleg 3 millió 300 ezer szavazó válaszolt igennel és csak (kérdésenként eltérően) 650-700 ezren nemmel. Ez azt jelenti, hogy egymillióval többen tették le voksukat a Fidesz-KDNP mellett, mint a 2006-os választásokon. Nem lettek persze automatikusan jobboldali szavazók, de figyelmeztették a kormánypártokat: nem értenek egyet neoliberális, a hagyományos baloldali értékeket, szolidaritást figyelmen kívül hagyó politikájukkal, azzal, hogy az állam kivonul az egészségügy és az oktatás finanszírozásából, az amúgy is mind nehezebben élő lakosságra hárítva annak terheit.

Alighogy befejeződött a szavazás, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az ország nyilvánossága elé lépett, és rövid televíziós beszédében kijelentette: az ellenzék kudarcot vallott, nem sikerült a kormányt megbuktatnia. Közölte továbbá, hogy amennyiben az „igenek” győztek, a kormány tudomásul veszi az eredményt, és még idén, a technikailag kivitelezhető legkorábbi időpontban, azaz április elsején megszünteti a kórházi napidíj és a vizitdíj fizetési kötelezettségét. Nyomatékosította egyúttal, hogy az egészségügy így kieső bevételeit a költségvetésnek „nem áll módjában, a kormánynak pedig nincs szándékában” pótolni.

Ezzel újabb mérkőzés kezdődött a kormánypártok és az ellenzék között, a kormány ugyanis a népszavazás kezdeményezőire igyekszik hárítani annak ódiumát, hogy az idén a díjak nem fizetéséből kieső 17 milliárd forintnyi bevétel főleg a háziorvosokat súlyosan fogja érinteni, hiszen a kormány az ő finanszírozásukat az elmúlt években drasztikusan csökkentette, és azt részben a lakosságtól beszedett díjakból igyekezett pótolni. Ezért a Fidesz még a választás éjszakáján javaslatot terjesztett elő a kieső pénzek pótlására: az egyes tárcák költségvetése egy részének, illetve a kormányzati luxuskiadásoknak az átcsoportosításával találná meg fedezetüket, 2009-től pedig a Szerencsejáték Zrt. által a költségvetésbe befizetett 41 milliárd forint játékadót szánná egészségügyi és oktatási célokra. A kormánypártok azonban egyetlen Fidesz-javaslatot sem engedtek át a parlamenti bizottságokban. Az ellenzék véleménye szerint a miniszterelnök így akarja megbüntetni a népszavazáson részt vevő választókat, egyúttal összeugrasztani őket az orvostársadalommal. Jóllehet a 17 milliárd forint az éves költségvetésnek mindössze 1 ezreléke, amelyet a kormány, ha akarna, a költségvetés tartalékából vagy más forrásból játszva pótolhatna. Emellett a vizitdíj csak töredékét jelenti az egészségügy finanszírozásában elszenvedett veszteségeknek. A Fidesz bejelentette, hogy ezután a kormány indítványához benyújtandó módosító javaslatokkal fog próbálkozni, de várhatólag ezek is hasonló sorsra jutnak. Budapesten és néhány városban az önkormányzatok jelezték, hogy magukra vállalják a kieső pénzek pótlását.

A Fidesz felszólította a kormányt arra is, hogy haladéktalanul vonja vissza a februárban elfogadott egészségbiztosítási törvényt (a társadalombiztosítás részleges privatizációjáról), mert az Alkotmánybíróság már jóváhagyta a jogszabály hatályon kívül helyezésére irányuló, egy házaspár által benyújtott népszavazási javaslatot. Figyelmeztetetett: ha a kormány nem enged, a várhatóan még idén ősszel bekövetkező újabb referendumon ismét vereségre számíthat, hiszen a szakma és a társadalom többsége elutasítja a törvényt. Kormánytényezők azonban ezt a követelést is visszautasítják. A második népszavazás megrendezéséhez ezúttal kizárólag civil szervezetek és szakszervezetek gyűjtöttek aláírásokat, összesen több mint félmilliót.

Politológusok értékelése szerint a március 9-i referendum a Fidesz erősödését és a már amúgy is rendkívül népszerűtlen kormányfő további gyengülését eredményezte, de valószínűleg sem a kormány, sem a miniszterelnök bukásához egyelőre nem vezet. A kormánytáborban előreláthatólag egyre több kétely fogalmazódik meg a miniszterelnök személyével és politikájával kapcsolatban, és bizonyosra vehető, hogy a következő, 2010-es parlamenti választásokon nem ő lesz Orbán Viktor ellenfele. S hogy a népszavazás kimenetele a koalícióban is kisebb válságot okozott, azt szemléletesen jellemzi az éppen a koalíciós együttműködésért felelős SZDSZ-es államtitkár, Horn Gábor elszólása a választás éjszakáján. Az egyik televízió képsorai szerint nyomdafestéket nem tűrő szavakkal kijelentette, hogy a választók „egy bizonyos helyre” küldték el a miniszterelnököt. Bírálói szerint ezzel azonban csak féligazságot mondott, hiszen a „népítélet” őrá és pártjára éppúgy vonatkozik.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.